Sikersztori az erotikus munka világában: 31 éve üzemel a budapesti Marilyn sztriptízbár

31 éves siker az erotikus munka területén: a Marilyn Night Club története

A Baross utca elején található Marilyn Night Club már 31 éve gazdagítja a pesti éjszakai életet és erotikus munkát. Az ablakokon természetesen nem lehet belátni, hiszen bent a vendégek figyelmét asztalokon vetkőző bombázók kötik le – tudhatjuk meg a Player cikkéből.

Azonban a bejárat mellett kihelyezett, visszafogott árlisták némi bizalmat ébresztenek.

Aki merít ebből az éjszakai életben ritkán tapasztalható átláthatóságból, jól teszi, ha vesz egy nagy levegőt, és belép a táncos munka és a klub rózsaszínnel festett világába.

Ez Budapest egyik legnagyobb presztízsű szórakozóhelye, amelyet egy női tulajdonos vezetett át a vad kilencvenes éveken.

Így hozott létre egy olyan intézményt, ahol nemcsak nagymenő üzletemberek és hollywoodi hírességek, hanem az utcáról betérő átlagember is feledhetetlen estét élhet át.

Bárki számára elérhető erotikus táncos munka

Otthonos – ez az első szó, ami az ember eszébe jut, amikor belép a bejáraton. Azonban, amint a tekintete a színpadon, az asztalokon vagy a zuhanyfülkében vetkőző lányokra esik, egészen más jelzők villannak át az agyán.

A modern enteriőr izgalmasan sejtelmes fényekkel, rúdtáncra tervezett színpaddal, kényelmes fotelekkel, kifejezetten asztaltáncra épített asztalokkal és hosszú bárpulttal varázsolja el a vendégeket.

Ha valaki először a csinos bartendert pillantja meg, önkéntelenül is felmerülhet benne a kérdés: ha ilyen a pultos, milyenek lehetnek a táncosok?

A válasz persze nyilvánvalóvá válik, amint a látvány szinte azonnal fejbe kólintja az embert.

Nyugaton a sztriptízbárok már harminc éve is többé-kevésbé a biztonságos felnőtt szórakoztatást és erotikus munkát képviselték, de nálunk másképp alakult a helyzet.

1985-ben megnyílt a Wesselényi utcában a Rózsaszín Cica nevű szórakozóhely, Budapest első magán sztriptízbárja.

Itt mindenki megtalálhatta a számításait, aki andalító bárzene, csinos hölgyek és jó italok társaságában szeretett volna egy izgalmas estét eltölteni.

A rendszerváltás idején a budapesti éjszakai életet elözönlötték a maffiózók.

Itt olvashatsz többet Budapest első sztriptízbárjáról:

Erotikus és táncos munka másként

Csomós Katalin 1993. május 21-én nyitotta meg a Marilyn névre keresztelt szórakozóhelyet, amelyet akkor még Blue Angelnek hívtak.

A húszas évei elején járó Katalin a budapesti éjszakai életbe csöppent bele, amely abban az időben nem a kezdőknek kedvezett.

Szerencsére neki volt némi tapasztalata az alvilág közismert alakjaival.

Karrierjét a Malévnál kezdte, ahol rengeteget kellett dolgoznia, miközben a fizetése nem volt versenyképes. Két év után úgy döntött, hogy elhagyja a szép emlékű magyar légitársaságot, és pincérnőként kezdett dolgozni a Nagykőrösi úti kamionparkoló szórakozóhelyén.

A rendszerváltás utáni Magyarországon feléledő szervezett bűnözés jelentős hatást gyakorolt az ottani diszkó és étterem mindennapjaira.

Rendszeresen voltak verekedések, sokszor kellett mentőt hívni, és a rendőrség is gyakori vendég volt. Ezt sokáig nem lehetett bírni.

– meséli Kati, aki elismeri, hogy az itt szerzett ismeretségek később nagyban megkönnyítették a dolgát.

A diszkó portása Seres Zoli volt, akinek már akkor is komoly neve volt, és később a budapesti alvilág ismert alakjává vált.

Kati jó kapcsolatot ápolt vele, ami abban az időben felért egy életbiztosítással, ha valaki boldogulni akart a pesti éjszakában.

Magyarországon lassan megjelent a fegyver- és kábítószer-kereskedelem, amivel párhuzamosan egyre veszélyesebb emberek is feltűntek, hogy kihasználják az átmeneti időszak bizonytalanságát és kaotikus erőviszonyait.

Bár a vendéglátásban a nyilvánvaló veszélyek ellenére – vagy talán éppen ezért – jól lehetett keresni, Kati másfél év után úgy döntött, hogy elhagyja a Nagykőrösi utat és inkább a Rózsaszín Cicában folytatja.

Néhány évvel a nyitása után ez a hely már nem csak táncos munkát kínált a lányoknak, de igazi bűnbarlanggá vált.

Pém Laci, egykori magyar bajnok és Eb-bronzérmes ökölvívó volt a portás, a tulajdonos pedig kéthavonta lecserélte az összes ott dolgozó konzumhölgyet és táncoslányt, hogy a Cicában lazító gengszterek mindig új arcokkal találkozhassanak, amikor itt költötték a pénzüket.

Kati egy évig pincérkedett itt, aztán átment a Pigalle nevű helyre, ami akkoriban előkelő varietével szórakoztatta a közönségét, így a meztelenségre ácsingózó maffiózók inkább elkerülték.



A színpadon Rácz Kati és Turi Lajos énekeltek, a tulajdonos pedig – részben a felesége kívánságára – ragaszkodott ahhoz, hogy itt nem lesz vetkőzés, tehát a sztriptíz munka szóba se jöhetett.

Kati először kóstolhatott bele, milyen egy éjszakai szórakozóhelyet vezetni, amikor a tulajdonos felment a Várba, hogy megnyissa az Old Firenze nevű helyet.

Kati és társai átvették a Pigalle vezetését, átalakították és átkeresztelték Love Chance-re, de sajnos ez a szórakozóhely végül nem maradt fenn sokáig.

Valójában itt kezdődik a Marilyn története, 1993-ban ugyanis Kati két társával összeállva kivette a Baross utca 4. szám alatti üzlethelyiséget, amely korábban bablevesezőként működött, és amit borzalmasan lepukkant állapotban hagytak hátra a korábbi bérlők.

Kati felújította és kipofozta az épületet, majd a homlokzatra kikerült a Blue Angel felirat, így kezdetét vette a nagy utazás az erotikus munka világában.

A frissen tulajdonossá vált fiatal nő célja egyszerű volt:

sikerre vinni egy night clubot, ami nem a lehúzásra és az alvilági figurák kiszolgálására épül.

Nemes gondolat, amit kitalálni kicsit könnyebb volt, mint megvalósítani.

Nehezen indult az erotikus munka

A kilencvenes évek budapesti éjszakáinak számos megrázó elemétől hangos volt a város. Az addigi simlis bűnözők romantikus képe helyét a szerb, török és albán gengszterek vették át, akikhez a hazai rosszfiúk is gyorsan felzárkóztak.

Kati szavai szerint:

Ezek az alakok nem vicceltek. Eléd álltak és beléd vágták a kést, ha úgy alakult a helyzet.

A rendszerváltás utáni kontrollvesztésben lebénult rendőrség gyakran tehetetlen volt az alvilági alakokkal szemben. Budapest utcáin szinte hetente történt lövöldözés, bandaháborúk és leszámolások zajlottak, amik gyakran a címlapokra kerültek.

Katinak nemcsak a befolyásukat kiterjeszteni igyekvő nehézfiúk jelentettek problémát, hanem a túlkompenzáló hatóságok is. „A lövöldözéseknek nem tudtak gátat szabni, ezért valamelyik kapitány kitalálta, hogy minden nap razziázni kell a népszerű budapesti szórakozóhelyeken” – meséli.

Volt, hogy megjelentek a szegedi kommandósok, felforgatták a helyet, majd elmentek, és néhány perccel később már jött is egy másik csapat, akik ugyanúgy igazoltattak mindenkit.

Az útkeresés időszaka már helyben sem könnyű, és erre a körülmények is rátettek egy hatalmas lapáttal, nehezítve egy stabil erotikus munkahely kialakítását.

Bár a Blue Angel falai között a hatóságok zavarása nélkül viszonylagos nyugalom honolt, olykor azonban ide is bekéredzkedett a külvilág bűnös zűrzavara.

„Sokszor próbáltak megfélemlíteni, védelmi pénzt kérni, de én soha nem engedtem a zsarolásnak. Mindig tudtam valakire hivatkozni, úgyhogy inkább békén hagytak” – meséli Kati.

„Persze néha azért előfordult, hogy összetörtek ezt-azt, és az egyik este egy térkövet is keresztüldobtak a klub egyik ablakán, ami pont engem talált el. Aztán néhány évvel később eljött szórakozni egy régi török ismerősöm egy haverjával, aki ittasan elárulta, hogy ő volt az, aki annak idején betörte az ablakot a térkővel. Azt is elmondta, ki bérelte fel, de persze mindez már egyáltalán nem számít.”

Kati szépen lassan beletanult a szakmába, amihez nagyban hozzájárultak a külföldi tanulmányútjai. Számos nyugati sztriptízbárban megfordult, mindenhol fotózott és a lányoktól tanult.

Elmondása szerint Vegasban szerzett a legtöbb tapasztalatot, ahol a szórakoztatás teljesen más szinten zajlik, mint Európában. A table dance-ötletet pedig Londonból hozta haza huszonöt évvel ezelőtt.

"A társaim nem hittek a változtatásokban. Korábban Budapesten csak egyszerű night clubok voltak, ahol a lányok a színpadon táncoltak, majd lementek a vendégek közé szolgálni. Én pedig bevezettem a table dance-t, kialakíttattam ezeket a masszív asztalokat, és szó szerint közvetlen közelbe hoztam a sztriptízt a vendégekhez. Nagy sikere volt."



A Blue Angel másik jelentős előnye az volt, hogy Kati ellenezte a kilencvenes évek uralkodó gyakorlatát, miszerint a vendégeket át kell verni.

Akkoriban az éjszakai klubok rengeteget fizettek a taxisoknak, hogy a szórakozni vágyó külföldieket hozzájuk vigyék.

„Először én is fizettem ezért, de aztán rájöttem, hogy ennek semmi értelme, mert a taxisok még azokat is idehozták, akik egyébként csak pizzázni szerettek volna, és ráadásul még le is húzták őket. Ezért előfordult, hogy csalódott, ideges embereket raktak le a bejárat elé. Beláttam, hogy ez nem jó üzlet. Az ATM-esek is rengeteget próbáltak meggyőzni, hogy hozzak egy automatát valamelyik hátsó szobába, de ettől is konzekvensen elzárkóztam.”

Kati régóta ügyel arra, hogy a borravalót is mértéktartóan kezelje, és vigyáz arra, hogy a lányok ne kérjenek senkitől többet a megbeszéltnél.

Ugyanilyen fontos számára, hogy a Marilynben senkire ne tukmáljanak semmit.

Szívesen fogadják azokat is, akik csak meginnának egy sört és közben kicsit nézelődnének.

Én nem akartam átverni a vendégeimet. Le akartam számolni az éjszakai élet rossz beidegződéseivel.

Akkor megy jól a night club és a táncos munka, ha a dolgozók elégedettek

Egy sikeres vállalkozás kulcsa az elégedett, motivált dolgozó, Kati pedig erre mindennél jobban figyel. „31 éve ugyanazzal a törzsgárdával viszem a boltot. A legfrissebb munkatársam a pultos, aki 15 éve dolgozik velem. A DJ-pultot a nyitás óta ugyanaz az ember kezeli és a kezdeti segítségem, Árpi – aki most már társtulajdonos – is változatlan. Ez egy összeszokott, bensőséges, szinte családi közösség, ami sokak számára meglepő lehet, hiszen nem ezt gondolnák erről a közegről.”

A lányok gyakrabban váltanak és a berendezés is állandóan változik.

Kati azt is elárulta, hogy mi motiválja ennyi év után az erotikus munka világában:

„Ide járok több mint harminc éve. Muszáj, hogy mindig csináljak valami újat, jobbat, különben ráunnék az egészre. Most is rengeteg tervem van, mert szükség lesz bizonyos átalakításokra. Kell új zuhanyfülke és a rúdtáncos lányok miatt egy nagyobb színpadra is szükség lesz.”

A Marilyn hírneve az elmúlt három évtizedben messze szárnyalt.

Jellemző, hogy az Amerikai Nagykövetség ajánlólistáján ez az egyetlen éjszakai klub, amelyet bátran javasolnak az amerikai állampolgároknak, és rendszeresen látogatják külföldi filmsztárok és hírességek is.

Bár érdekelt volna, hogy pontosan kikről van szó, Kati eltökélten hallgat.

Hihetetlenül jó reklám lenne, ha előjönnék a névsorral, de nem tehetem. Nagyon fontos számunkra a diszkréció.

– mondja, majd hozzáteszi, hogy sok hollywoodi sztár járt már nála és olyan is akadt közöttük, aki elmondta, hogy az ismerősei javasolták neki, hogy ha Budapestre utazik, semmiképpen ne hagyja ki a Marilynt.

A lányok erotikus munkát végző angyalok?

A kétezres évek közepére eltűnt a gengsztervilág, így ezután már előreláthatóbbá vált a fejlődés az éjszakai szórakozóhely számára.

Az alapvető elvek nem változtak: a Marilyn továbbra is arra törekedett, hogy a vendégeket ne átverje, és ezt a személyzet nemcsak a pultnál, hanem a lányok által nyújtott szolgáltatások terén is szem előtt tartotta.

„Szex nem volt a Marilynben soha, de egy időben jártak ide hivatásos örömlányok is. Egy ideig tűrtem a dolgot, aztán inkább kitiltottam őket, mert sok problémát okoztak. Volt, hogy egy-egy átvert vendég hozzánk jött reklamálni, mintha bármi közünk is lett volna az egészhez.”

Azt azért Kati is kénytelen elismerni, hogy sztriptízbárról lévén szó, egy kicsit nehéz intézményes szinten belőni a határokat.

„Nálunk csak sztriptíz van, az viszont a lehető leglátványosabb. Egy időben gondolkodtunk rajta, legyen-e teljes meztelenség és hogy a privát táncok során mit szabadjon a vendégnek, de ez mára már teljesen kialakult. Nem marad fent a bugyi, de a táncos nemi szervének megérintése tilos. A lányok érdeke is, hogy ezekre figyeljünk. Egyrészről minden erőmmel azon vagyok, hogy a nálunk dolgozó táncosok ne érezzék egy darab húsnak magukat, másfelől pedig az üzletnek is rosszat tesz, ha az egyik lány mondjuk többet enged, mint a többi. Volt olyan, hogy észrevettük, hogy valamelyik táncoshoz sorban álltak a vendégek és így a többiek nem tudtak pénzt keresni. Kiderült, hogy az illető a privát szobában némi extra szolgáltatást is bevállalt, aminek nagyon gyorsan elejét vettük.”



Közben természetesen a vendégeket is „tanítani” kell Kati szerint, mivel időről időre előfordulnak olyan emberek, akik megrendelnek egy whiskey-t, majd azt gondolják, hogy ez már kapcsolatépítésnek számít.

Ha valaki túlzottan tapizza a lányokat vagy tiszteletlenül viselkedik, udvariasan, de határozottan közlik vele, hogy ha így folytatja, sajnos korábban kell véget vetni az estéjének.

A tulajdonosok ismerik a lányokat, tudják, kinek mikor van a születésnapja, karácsonykor ajándékot adnak nekik, és ha bármi problémájuk adódik, igyekeznek segíteni rajtuk.

Az a jó, ha a lányok jókedvűek és vidámak

– ezzel Kati hangsúlyozza az emberközpontú megközelítést, másrészről pedig a Marilyn jól felfogott üzleti érdekét szolgálja.

Szerelem erotikus munka során?

A kétezres években sokan Budapestre látogattak a hölgyek miatt. Magyarország ebben az időszakban egzotikus volt és talán ma is van benne egyfajta romantikus vonzás.

A sztriptíz munka műfaja Európában a legénybúcsúk felívelése miatt vált népszerűvé, amely inkább a szórakozás és az erotikus élvezetek köré szerveződött, mint az érzelmi kötődések köré.

Kati azonban talán mindenki másnál jobban érti, hogy még a meztelenség, az erotikus munka és szórakoztató előadások során ellőtt csábos mosolyok és a rózsaszín diszkófények világában is fellebbenhet a szerelem.

„Egyszer például egy legénybúcsús társaság foglalt asztalt, és amikor kijött az egyik lány táncolni, a vőlegény teljesen lefagyott, majd levette az ujjáról a karikagyűrűt és elhajította. Később összejöttek a lánnyal és egy darabig együtt is voltak.”

Kati meglepő választ adott arra a kérdésre, hogy milyen gyakran fordulnak elő ilyen helyzetek.

Szinte kéthavonta alakul ki szerelmi kapcsolat vendég és táncos között, az pedig még ennél is gyakoribb, hogy valamelyik vendégünk fülig szerelmes lesz.

Arról megoszlanak a vélemények, hogy egy civil és egy erotikus táncosnő kapcsolata tarthat-e hosszú távon, de tény, hogy számos példa erősíti ezt a lehetőséget.

Egy ilyen eset például az, amikor egy amerikai vendég új feleséget talált magának a Marilynben, és gondolkodás nélkül otthagyta korábbi házasságát érte.

Azóta három közös gyermekük van, bár amikor megismerkedtek, a táncos hölgy egy szót sem beszélt angolul.

Kati nem aggódik amiatt, hogy eltűnhetne az éjszakai szórakozásból az általa kínált erotikus műfaj, mert úgy véli, mindig lesz kereslet az ilyen pikáns szórakozásra, és mindig lesznek lányok is, akik testi adottságaikat felhasználva szeretnének pénzt keresni táncos munkával.

„Ha szükségünk van új lányokra, a honlapon szoktuk aktiválni az álláshirdetést, de erre ritkán kerül sor, mert általában a már itt dolgozók ismerősei maguk szoktak jelentkezni, sőt, olyan is volt, hogy az utcáról jöttek be lányok álláslehetőség után érdeklődve. Jelenleg nagyjából harminc táncosunk van és bár ilyen tekintetben nagyobb a fluktuáció, mint a törzsgárda esetében, a lányok szeretnek nálunk dolgozni.”



A táncos lányok számára nemcsak a pénzkereset fontos, amit a vetkőzéssel tudnak elérni – sokuk számára más jelentős előny is adódik a színpadon való fellépés során.

„Rendszeresen fordulnak meg nálunk olyan lányok, akik nincsenek jóban magukkal. Aztán elkezdenek dolgozni és egy idő után rátalálnak önnön feminin erejükre. Elemi hatása lehet az önértékelésre, ha a lány észreveszi, hogy minden este vágyakozva néznek rá a férfiak.”

A Marilyn belső közösségének is megvannak a maga hírességei. Egy-egy lányt gyakran rajonganak, és a visszatérő vendégek néha csak azért hívják meg kedvencüket egy pezsgőre, hogy élvezzék az illető figyelmét.

„Én azt látom, hogy a társadalom borzasztóan elidegenedett. Nagyon sok magányos ember van, akik szomjazzák a figyelmet és megbecsülik azt, még akkor is, ha itt valamilyen tekintetben mindez csak illúzió.”

A pandémia után Kati elmondása szerint legalább negyvenen álltak sorban minden este a Marilyn bejárata előtt.

Kemény hónapok voltak ezek, amikor a személyzet úgy fogott neki minden egyes éjszakának, hogy csak még ezt az estét éljük túl.

Az akkori időszak rengeteg erotikus munkával járt, ami megmutatta a tulajdonosoknak, hogy érdemes tisztességes, vendégközpontú szórakozóhelyet működtetni.

Milyen jövőkép tárul az erotikus munka és a Marilyn Night Club elé?

„Ennek a helynek nem volt aranykora. Évről-évre egyre jobb és még mindig van tere a fejlődésnek”

Kati büszkén beszél a honlapjukon nemrég elindított Live szolgáltatásról, amely lehetővé teszi, hogy bárki otthonából rendeljen privát táncot online közvetítéssel. Tehát még online erotikus munkát is kínálnak a táncosok számára!

A törzsvendégek számára nemcsak táncra, hanem beszélgetésre is lehetőség van a lányokkal.

Ez sokak számára furcsának tűnhet, de tapasztalataik szerint erre is óriási igény van az ilyen erotikus munkára.

„Többször hallottam, amikor a Marilyn került szóba, hogy azért jó ez a hely, mert a vendég itt valamiért otthonosan érzi magát. Van valami a levegőben, valami különleges vibe, hangulat, amit szeretnek az emberek. Itt nem érzel kényszert semmire, csak lelazulsz és elkezded élvezni, hogy jó a zene, jó fej a személyzet, szépek a lányok, finomak az italok és ez az egész elvisz magával.”

Három évtizednyi keresés, folyamatos fejlődés, küzdelem és végül siker után érkezett el Budapest kalandos múltú ikonikus éjszakai klubja jelenlegi állapotába.

A tulajdonos elmondása szerint kezdetben egyáltalán nem lehetett tudni, hogy az erotikus munkahely megéri-e a kétezres éveket.

„Az eredeti tervünk az volt, hogy a ’96-ra tervezett budapesti világkiállításig üzemeltetjük a klubot. Addig jól keresünk rajta, aztán valami másba fogunk. Aztán elkezdett nagyon jól menni az üzlet, mi pedig közben túl jól éreztük magunkat ahhoz, hogy abbahagyjuk. 1999-ben aztán a Blue Angelből Marilyn lett, mi pedig tavaly azon kaptuk magunkat, hogy már harminc éve csináljuk és talán még jobban is élvezzük az egészet, mint az elején, fiatalon.”

Az eredeti célt tízszeresen túlteljesítették, ami alatt több mint másfélmillió elégedett vendég is részesült az évek során. Biztosak lehetünk tehát benne, hogy a Marilyn Magyarországon páratlan, sőt, Hollywoodba visszatérő világsztárok is gyakran mesélik el otthon, mennyire jól érezték magukat itt.

Egyetlen szórakozóhely sem büszkélkedhet ennél jobb ajánlólevéllel!

Forrás: Player.