A legősibb foglalkozás, az erotikus munka fénykora Magyarországon a XIX. és XX. században volt

Mindig is létezett prostitúció, azaz a szexmunka, mióta világ a világ, ennek történelméről tudhatsz meg többet most

Az erotikus munkát, a prostitúciót az egyik legősibb foglalkozásnak tartják, manapság viszont sokan csak illegalitásban űzik. Pedig a XIX. században, de még a XX. század első felében is mondhatni virágzott ez a magas keresetet kínáló iparág, aminek a bordélyházak adtak otthont.

Ahogy a XIX. században a társadalmi átrendeződés miatt megnőtt a városok lélekszáma, úgy lettek egyre összetettebbek ezek a közösségek is. Ez szinte törvényszerűleg magával vonzotta azt is, hogy a szolgáltatóipar is reagáljon a megjelent igényekre. Ezek között pedig ugyan megbújva, de ott volt a prostitúció is a társadalom egy mélyebb, de egyáltalán nem eldugott rétegében, tudtuk meg a vehir.hu cikkéből.



Természetesen a kéjelgés nem volt újdonság az 1800-as években sem, ahogy a korábbi évszázadokat, de helyesebb, ha azt mondjuk, hogy évezredeket is végigkísérte a szexmunka. Az ókori Római Birodalomban például virágzott, aztán a kereszténység térnyerésével az erkölcs a mindennapi élet követelménye lett, ez mégsem vetette vissza a prostitúciót, csupán a társadalmak underground szintjeire száműzte.

Így fordult rá Európa a XIX. századra, amikor komoly társadalmi átrendeződések zajlottak le szerte a kontinensen, a polgári középosztály megerősödött, sok fiatal, köztük számos nő került fel a nagyobb városokba jobb munka és élet reményében, viszont becsületes munka jóval kevesebb adódott, mint amennyi igény lett volna rájuk, így pedig sokan egyedül és munka nélkül maradtak, ami megalapozta a prostitúció melegágyát.

A nők mindig is hátrányos helyzetben voltak, ha karrier lehetőségekről és stabil magas keresetről volt szó.

A családfő szerepét a férfiak töltötték be, azonban ha a férfi elhagyta a családot, vagy épp nem is volt kapcsolat, sokaknak nem maradt más lehetőségük. Ez nem jelenti azt, hogy kényszerből végeztek szexmunkát, a mai napig rendszeresen készítenek interjúkat fiatal szexmunkásokkal, akik egész egyszerűen szeretik ezt az életmódot, az anyagi hátteret és a férfiak érdeklődését. Ma már ha nem is teljesen elfogadott, de elég gyakori pénzkereseti módszer, valamint könnyen találnak a szexmunkások vendégkört maguknak, hála az internet hatásának.



Ez nem ment másképp annak idején sem, csak akkoriban internet helyett a személyes találkozás volt a bevett szokás, mondhatni, mint most egy kontakt bárban. Számos kocsmának volt ilyen szolgáltatása az italkimérő pult mögötti helyiségben. Ezeken kívül a kor férfijai ismerték a kéjnőtanyákat, ezek olyan helyek voltak, amit 2-3 hölgy bérelt ki, kifejezetten azért, hogy itt nyújthassák szolgáltatásaikat.

Ezek voltak a bordélyházak elődjei.

A prostitúció itt kezdett nagyipari jelleget ölteni, viszont ezzel együtt a nemi betegségek is felütötték a fejüket. Ezek közül is a legelterjedtebb az úgynevezett bujakór, vagy ma ismert nevén a szifilisz volt.

Többek közt Ady Endre is ebben szenvedett élete végén, de a betegség már a XIX. században is szedte az áldozatait.

A monarchia területén belátták, hogy betiltani nem tudják ezt a szolgáltatást, ezért inkább szigorú szabályokat alkottak, hogy ki űzheti legálisan. Az első ilyen rendeletet 1867-ben adták ki, ami kimondta, hogy csak 30 évnél idősebb, büntetlen előéletű nő vezethet bordélyházat abban a lakásban, ahol más rajta kívül állandó jelleggel nem él. Ezt az engedélyt, amit akkoriban bárcának hívtak, a korabeli rendőrségtől kellett kikérni, a bordélyházban alkalmazott lányoknál – akik 17 éves kortól kezdhették az ipart – pedig négynaponta orvosi vizsgálat volt előírva.

Bár elsőre ellentmondásnak tűnik, de a bordélyházak népszerűségéhez a kor konzervatívabb világképe is hozzájárult, amikor még gyakoriak voltak a szülői nyomásra történt érdekházasságok. A férjek ezért gyakran keresték legalább a testi boldogságot az ilyen szolgáltató hölgyeknél.

Bár a bordélyok szabályzása megtörtént, hamar kiderült, hogy a felvevőpiac nagyobb annál, mint amit korlátok közé tudnak szorítani, ezért 1884-ben egy újabb rendeletet adtak ki a fővárosban, ez már engedélyezte a magánkéjnők működését, de ezt is be kellett jelenteni, valamint előírták, hogy nem szólíthatnak le csak úgy az utcán senkit.

A bordélyok között is voltak különbségek, némelyik kifejezetten luxushelyként volt számontartva, itt akár vacsorát is felszolgáltak a férfiaknak, a hölgyek pedig táncos, énekes előadásokkal is készültek, de mellettük ugyanúgy működtek azok a kéjlakok is, ahol a paraszti sorból a városokba költöző egyszerű lányok keresték a megélhetésüket sokkal puritánabb körülmények között. Ma is látni a különbséget egy-egy erotikus munkahely között. Az erotikus munka hirdetések közt találni egyszerű privát lakást, de nem ritka az 5 csillagos hotellel egyenértékű wellness központ sem, ahova kizárólag az elit jár.



A magyar bordélyok fénykora aztán a monarchia felbomlásával leáldozott. 1926-tól be is tiltották a működésüket, igaz, ekkor még a prostitúció legális volt, azt az államrendőrség felügyelte egészen 1950-ig, amikor végleg illegálisnak nyilvánították ezt a szolgáltatást.

Hazai helyzet a bordélyok és erotikus munka terén 2023-ban

A magyar szabályozás viszonylag egyértelmű: önmagában a prostitúció nem tiltott, feltétel azonban a nagykorúság. A tevékenység elősegítését, közvetítést, viszont a törvény bünteti, ennek az a célja, hogy ne jöhessen létre a „futtatók” általi kizsákmányolás, ami a modernkori rabszolgaság egy formája. Itt kimondottan a stiricre, managerekre gondoljunk, akik a bevétel szemmel jól látható részét magukénak gondolják.

Ennek megfelelően bordélyt sem szabad üzemeltetni, mivel az is elősegítésnek minősül, ugyanakkor ha valaki kiadja a lakását lányoknak, akik ott úgymond vendégeket fogadnak, amiről persze a tulajnak nem kell tudnia, akkor mégiscsak megoldódik a helyszín kérdése.