Prostitúció és szexmunka mindig is volt, mióta emberi társadalom létezik

A törvény szerint 1993 óta a prostitúció (szexmunka, erotikus munka) nem bűncselekmény Magyarországon. Érdekesség azonban, hogy bár nem tilos, de nem is engedélyezett teljesen - a New York-i Egyezmény előírásainak megfelelően - minden olyan cselekmény, amely más személy prostitúciójából hasznot húz, bűntetendő.

A szexmunkás egyrészről szabálysértés elkövetője (de csak bírság megfizetésére kötelezhető), másrészről a prostitúcióval összefüggő bűncselekmények sértettje lehet.

A 90-es években, részben talán a szexuális szolgáltatások nyújtására vonatkozó általános tilalom feloldásának tulajdoníthatóan, a nyilvánosság elé került és meglepő mértéket öltött a prostitúció Magyarországon

Természetesen addig is volt, mindenki pontosan tudta, hogy ha akar, hol láthat utcai és hol mulató- vagy szállodabeli szexmunkásokat, mivel a 80-as évek végétől egymás után nyíltak a masszázsszalonok, szex-klubok és egyéb bordélyszerű intézmények.

A Rákóczi tér piros lámpás múltját valószínűleg mindenki ismeri - nem csak Budapesten

De a prostitúció már a 19. században behálózta a fővárost, a két háború között pedig részben Buda utcáira is átszivárgott. 

A vad éjszakákat, a kéjelgést és az erotikus munkhelyek működését törvény szabályozta, melyekben katonák, közemberek és írók mellett kifejezetten magas rangúak is megfordultak. Ők leginkább a Károlyi-kert környékén sündörögtek, a Magyar utcai luxusbordélyok hírhedt látogatói voltak – erről Krúdy Gyula is elég sokat írt.

Krúdyról köztudott, hogy inkább a Zichy utcai piros lámpás házak látogatója volt a Károlyi-kert-közeli luxus helyett, az, hogy Pilisy Rózát egy regényben is megörökítette, a puszta véletlennek és persze a szerelemnek köszönhető. Tulajdonképp a véletlennek köszönhetően került ebbe a bordélyházba, amikor egyik ismerőse helyett elment a tulajdonosnő egyik vacsorájára, utána pedig nyilván ott maradt éjszakára is. 

Krúdy egyik híres regényét, A vörös postakocsit (1913) olvasva nemcsak a valamikor erotikus szalon helyét ismerjük meg, de arról is képet kapunk, hogyan zajlott az élet egy ilyen bordélyházban. 

A vendégeket a szalonban fogadták, ahol halk zenei aláfestés mellett ételt és italt kaptak, ráadásul komoly társasági élet folyt, miközben az éppen nem foglalt alulöltözött lányokat is megnézhették maguknak a férfiak.

Noha az irodami költeményekben gyakran romantizálták a bordélyokat és a kéjnőtelepeket, amiket belengett a határtalan jókedv, az erkölcsnélküliség és a túlfűtött erotika, egyátalán nem önszántából lett valaki kurtizán. 

Egy jobb élet reményében költöztek ezek a lányok vidékről Pestre és nekik csupán két opció jutott: beállni cselédnek vagy prostituáltnak

Utóbbit sokan átmeneti pénzszerzésként választották, addig, amíg nem találnak munkát egy tisztes háznál. 

Azok a fiatal lányok, akik bordélyházba kerültek, erősen függtek a tulajdonosoktól: ahhoz, hogy a törzsvendégeik legyenek, mindig fent kellett tartani az érdeklődést, ahhoz pedig folyamatosan új ruhákra, ékszerekre, parfümökre és egyéb élvezeti szerekre volt szükségük, amiket sokszor elég magas áron tudtak megvásárolni - miért is ne hitelbe a madámtól. 

Véget nem érő körforgás volt ez, amiből nem mindenki tudott kijutni, és aki nem egy jobb házba került, az sajnos embertelen körülmények között, aprócska fülkékben fogadta a vendégeket. 

Érdekesség, hogy ez sajnos a mai napig pár helyen így van. A tulaj megelőlegez mindent, sőt, de ha nincs vendég a végtelenségig ott tartja a lányokat.